Az ukrán-orosz válságban a nyugati országok lerázták magukról a több évtizedes gazdaságpolitikai letargiát - állítja Edward Alden, a Foreign Policy rovatvezetője, a Western Washington Egyetem vendégprofesszora és a Külkapcsolatok Tanácsának vezető munkatársa. Azt elismeri, hogy Ukrajna orosz inváziója a világgazdaság katasztrófájának tekinthető, de a konfliktus végül a globális (értsd: Amerika által dominált) gazdasági rend megmentője lehet.
Írásának bevezetőjében a világgazdaság katasztrófájának nevezi Ukrajna orosz invázióját. A megugró olaj- és gázárak az inflációt táplálják. A pénzügyi piacok nagyot zuhantak, eltörölve billió dollárnyi vagyonokat. A nyugati szankciók korábbi határvonalakat léptek át, megakadályozták, hogy Oroszország hozzáférjen a saját, több mint 300 milliárd dollárnyi központi banki tartalékához. Az viszont a globális válságot tovább súlyosbíthatja, ha a világ elveszti hozzáférését Oroszország hatalmas energia-, műtrágya-, gabona- és ipari fémszállítmányaihoz, kezdi a szerző a tragikus események sorolását.
Edward Alden ugyanakkor kifejti reményét, hogy
Helyzetleírásában elmondja, hogy az elmúlt két évtizedben a második világháború utáni, az Egyesült Államok vezetése alatt kialakított gazdasági szabályok és normák lassan erodálódtak. Kína és még sok más ország ugyanis háborog az Egyesült Államok dominanciája miatt, igyekszik megkerülni a kereskedelmi és egyéb szabályokat, vagy aktívan aláásni azokat. Washingtonnak elege lett abból, hogy mások kihasználják a viszonylag nyitott amerikai piac előnyeit, kereskedelmi háborúkat indított barátokkal és ellenségekkel szemben, és megbénította a Kereskedelmi Világszervezet azon képességét, hogy rendezze vitáit. Joe Biden amerikai elnök „Vásárolj amerikait” politikát hirdetett, kormánya pedig azon dolgozott, hogy a kereskedelmi partnerek kárára visszacsábítsa az Egyesült Államokba a gyártási munkahelyeket. Emellett Washington került minden új kereskedelmi liberalizációs kezdeményezést, írja a szerző.
Az Európai Unió, az Egyesült Királyság, Japán, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Dél-Korea és még Svájc is többnyire zökkenőmentesen dolgozott Oroszország elszigetelésén és megbüntetésén.
Bár az intézkedések nem voltak elegendőek Putyin meggyőzésére, hogy hagyjon fel ukrajnai offenzívájával, de a szerző szerint a nyugati országok a válság során rendkívüli képességet mutattak, hogy lerázzák magukról a több évtizedes gazdaságpolitikai letargiát.
ami Alden szerint, nem egy USA által vezetett rendszer lenne, amelyet mások gyakran vonakodva követtek, hanem sokkal aktívabb, közös irányítású globális gazdaság. Azt a rovatvezető is belátja, hogy
A jól működő világgazdaság előnyeinek megőrzése együttműködő és összehangolt erőfeszítést igényel, veti fel annak a lehetőségét, hogy valamiképp mégiscsak sikerülhet megőrizni az amerikai dominanciát, még ha nagyobb nemzetközi együttműködéssel is.
A mai gazdasági kihívás történelmi párhuzamát abban az időszakban találja meg, amivel a Nyugat az 1970-es évek elején szembesült. Akkor is a szárnyaló nyersanyagárak, különösen az olajé, erősítették az inflációs nyomást. A meggyengült Egyesült Államok, amely a kudarcba fulladt háborúktól és az otthoni társadalmi megosztottságtól szenvedett, kétségeket ébresztett a szövetségesekben és az ellenfelekben egyaránt. Richard Nixon elnök 1971-es döntése, amikor megszakította a dollár aranyhoz kapcsoltságát és ideiglenes behozatali vámokat vezetett be, Alden szerint hasonlatosak Donald Trump elnök kereskedelmi háborúinak lépéseihez – amivel azt üzente a világnak, hogy az Egyesült Államok többé nem hajlandó megfizetni a globális gazdaság vezetésének árát.
A befektetők szempontjából nem kellemes visszaemlékezni az akkori évtized medvepiacaira, de az 1970-es évek egyben egy olyan időszak is volt, amikor a nyugati országok újrateremtették azt a gazdasági rendet, amely hosszú évtizedekig jól szolgálta a világot. Nixon dollársokkját követően az Egyesült Államok, Európa és Japán összefogott, hogy rugalmas árfolyamok köré építsék újjá a globális monetáris rendszert. Franciaország és Németország 1975-ben indította el az első G-6 gazdasági csúcstalálkozót, amelyből később G-7 lett, hogy koordinálják a nyugati válaszokat olyan kihívásokra, mint az infláció, a munkanélküliség, az energiasokk, a kereskedelmi viták és az árfolyam-ingadozások. A nyugati nemzetek összefogtak, hogy elindítsák a globális kereskedelmi tárgyalások nagy új fordulóját, amely végül a WTO létrejöttéhez és a világkereskedelem robbanásához vezetett.
Edward Alden szerint a jelenlegi kihívások ugyanilyen mélyreható együttműködést igényelnek. Európának, Kanadának, Japánnak, Ausztráliának, az Egyesült Államoknak és másoknak is fel kell ismernie, hogy a szoros gazdasági együttműködésből származó összesített haszon messze meghaladja az országok közötti és azokon belüli relatív elosztási konfliktusokat és gazdasági érdekellentéteket, amelyekre az elmúlt években annyi figyelmet fordítottak.
A hidegháború kísérteties párhuzamában, amikor a Szovjetunió fenyegetése megerősítette a nyugati gazdasági együttműködést, a revansista Oroszország erős motivációt adott a Nyugatnak, hogy félretegye ellentéteit.
Az amerikai szerző szerint Oroszország ukrajnai háborúját nemcsak ellenállással, hanem inspirációval is kellene fogadnunk. A nyugati országok belpolitikája is szembefordulhat az elmúlt évek gazdasági nacionalizmusával. A hétköznapi fogyasztók szerte a világon ráébrednek a gördülékenyen működő globális kereskedelem és pénzügyek elfeledett előnyeire.
A globális ellátási láncokat a COVID-19 világjárvány megszakította, de erre csak rátett egy lapáttal az új válság. Ez a fogyasztókban is tudatosította, hogy termelési és kereskedelmi rendszereink törékenyek és a mindennapi életük, a boltok polcainak feltöltöttsége érzékeny rendszerekre épül. A nyitott és hatékony kereskedelemben bekövetkezett zavarok mindenki számára nyilvánvalóvá tették a globalizáció előnyeit.
A korszakok összehasonlításában a legnagyobb különbséget Kínában látja a szerző.
Putyin Oroszországa elleni nyugati szankciók ereje minden bizonnyal erős üzenetet küld majd Pekingnek. Ha a liberális demokráciák képesek lesznek leküzdeni nézeteltéréseiket és ilyen módon össze tudnak fogni, akkor Kína bölcsen teszi, ha óvatosan folytatja saját ambiciózus lépéseit. A világgazdasági rendszerből való száműzetés kockázata súlyos büntetés lehet.
Edward Alden elismeri, hogy még rengeteg a kérdőjel.
Az amerikaiak az inflációra és az emelkedő olajárakra úgy is reagálhatnak, hogy a félidős választásokon és azon túl is megbüntetik Bident. Az európaiak, akik az orosz energiaimport csökkenése miatt jóval nagyobb árat fognak fizetni, hasonlóképpen elveszíthetik a bátorságukat, és sürgethetik a Putyinnal való kiegyezést.
Az Oroszország fellépése miatti kollektív felháborodás azonban azt sugallja, hogy az elhatározás ennél mélyebbre hathat. Ha igen, a válság lehet az a katalizátor, amely újra összehozza a Nyugatot, hogy elkezdjék helyrehozni a romló világgazdasági rendet - zárja sorait a Foreign Policy rovatvezetője.
„Az elnök nagy diplomáciai sikerre vágyik” – jelentette ki Michael C. Desch nemzetközi kapcsolatok szakértő. A professzort kérdeztük a NATO jövőjéről, az ukrán háború lezárásáról és az elnök külpolitikájáról is.
Nő a feszültség Ukrajna szomszédságában.
Volodimir Zelenszkij az Egyesült Államokat okolja a kialakult helyzet miatt.
Nem lesz tűszünet júliusban, állítja Robert C. Castel.
Az ukrán külügyminiszter-helyettes szerint az oroszok kétségbe vonták az ország létezését.
Valamire készül az orosz hadsereg.
Ha ezt az őrületet nem sikerül megállítani, Ukrajna olcsó, de ellenőrizetlen, kétes minőségű, veszélyes mezőgazdasági alapanyagokkal fogja elárasztani Európát, állítja az agrárkamara elnöke.
Utoljára lépnek együtt pályára az Anfielden.
